•
KORÁBBI ÍRÁSOK
• SOLARIS
1990! - PESTI
MŰSOR 1990. Június 6-13.
• HARMONIE
Magazine no.37, 1999 - SOLARIS
- Nostradamus
• ROCKINFORM,
1999. május -
SOLARIS - Próféciák könyve
• 2001
Giant Progweed - SOLARIS - Marsbéli krónikák
• 2000
PROGVISIONS - SOLARIS - Archive 1. Back to the roots…
• 1999 Rockinform - Interjú
Erdész Róberttel
• 1996 Rockinform - Live in Los
Angeles
SOLARIS 1990 !
PESTI MŰSOR 1990. Június 6-13. XXXIX. évf. 23. szám
Jó, tudom, nem nagy
ötlet a cím, de mit csináljak: ez az új Solaris-nagylemez címe is... Hogy mégis ezt választottam a cikk fölé, annak az az oka, hogy a fenti felkiáltás
a maga módján sokatmondó. Némi szünet után - melyet Erdész Robiék Napoleon
császár viselt dolgainak taglalásával töltöttek - újra együtt /?/ a magyar
instrumentális rockzene egyik legjobb társulata, a Solaris.
Hogy miért? Mert ahogy Minarik úr mondá, hajdan, az ántiidőkben: kell egy
csapat! Amelyik jó. Amelyik tud... Amelyik mindig hozza a megbízható színvonalat.
S íme, itt a dupla Solaris-lemez.
Amely jó. Amely megbízható. Lehet fanyalogni is - hogy: igen, de a megbízható,
magas színvonalnál nem ad többet... - , de könyörgöm, minek? Olyan kevés
ez manapság?
Tereh "Öcsi", a csoport menedzsere szerint nem valószínű, hogy a visszatérés
nyomán lesz koncert is, merthogy "nincs közönség az ilyen zenére. Túl jó
ahhoz!" Ezzel persze szívesen vitatkozna az ember, hogy dehogyis, biztosan
zsúfolt házak lennének a labdafoltos falú sportcsarnokokban, de nem, ezzel
nem érdemes előhozakodni. Mert tényleg nem lennének telt házak. Félek, hogy
ezt az albumot is csak a régi rajongók meg a jó zene iránt fogékonyak - kevesen
vannak vagy sokan? - vásárolják meg.
A négy lemezoldal négy tétel. Az egyiket lényegében a Napoleon Bld. játssza,
amúgy Vincze Lillástól, az Éjszakai tárlatot meg nélküle... Egyébiránt a
sör- és humorkedvelők jól szórakoznak majd a borító némely részletén, hiszen
Erdész Robi szabadjára engedte magát: " A librettót Heineken versfordításának
felhasználásával Egger Beer és Hansa Pils írta. Közreműködik a Szlovák Állami
Pilsner Urquell és a Tuborgi Szimfonikusok..." és így tovább. Különben az
opus címe: Ünnepi koncert. Sörünnepi...
Alighanem az utolsó, "klasszikus" Napoleon Boulevard-produkció ez a dupla
Solaris-LP. Lehetne hosszasan meditálni a zene dallamos és mégis progresszív
mivoltán - vajon miért hisszük azt, hogy ez a kettő együtt lehetetlen? -,
a muzsika csendet, esti félhomályt kívánó hangulatán és azon is, hogy ha
van, akkor miért nincs és miért nem lehet Magyarországon Solaris..., de mégse!
Ha elfogadnak egy javaslatot: inkább hallgassák meg Bogdán Csaba, Cziglán
István, Erdész Róbert, Gömör László, Kisszabó Gábor, Kollár Attila, Rausch
Ferenc, Pócs Tamás és Vincze Lilla produkcióját. Biztos, hogy nem ezek a
dalok vezetik majd a slágerlistákat. De ezt a lemezt majd akkor is levesszük
még a polcról, amikor a napi sikerekre már nem is emlékszünk...
Rónai Egon
Eredeti
cikk (JPG) >>
Vissza
a lap tetejére >>
SOLARIS - Marsbéli krónikák
GIANT
PROGWEED - 2001
SOLARIS’ Martian Chronicles is considered one of the classic albums to
have come out from behind the Iron Curtain, the band hailing from Hungary
and in hindsight is probably one of the very best progressive rock albums
released int he 80s.
Solaris plays a style of instrumental symphonic progressive that should be
familiar to fans of groups like CAMEL or NOVALIS. Flowing, beautiful melodic
themes juxtaposed against a definite ability to rock out, without sacrificing
either. Each note ont he album is pored over and meticulously crafted, creating
exquisite melodic themes with little to no improvisation or needless instrumental
masturbation.
The album also bears significant characteristics indicative of its decade
of origin, bordering ont he fringe of neo-progressive at points. Rhytmically,
the music here is straightforward and uncluttered, sometimes driving rock
beats, sometimes more laid back, but nearly always in 4/4 or 3/4 as far as
I could tell. The band is melodically impeccable, focusing on creating dramatic,
grandiose passages with layered synths, flute and guitar parts. For Solaris,
their distinguishing characteristic is their hard edged, "futuristic" feel.
Somewhat in line with this theme, all keyboards are digital, for better or
for worse. In this case, I don’t mind them. Despite having a neo-ish feel,
the band simply kicks ass most of the time, as extraordinary synthesizer
parts fuse with aggressive, metallic guitar riffs to great effect. The album
opens up with the "Marsbéli Krónikák" suite. Actually, the worst part of
the album comes in the first track, as the band uses cheesy "martian" voices
over the otherwise cool instrumental part. After that initial misstep, the
suite picks up gloriously with an array of utterly gorgeous sythesizer themes.
Thankfully, the album does not let down afterwards, as the explosive and
energetic "M’ars poetica" is arguably the best cut ont he album, followed
by beautiful flute melodies of "Ha felszáll a köd" (If the Fog Ascends),
which maintain the winning streak. Solaris is a band characterized by consistently
extraordinary melodic sense and a powerful, dramatic approach, holding a
high standard throughout the album proper. "Apokalipszis" (Apocalypse) and
"Legyőzhetetlen" (Undefeatable) are also overwhelmingly impressive.
The two bonus tracks are nice additions, but don’t overshadow any of the
album work in my opinion.
All in all, symphonic fans who would appreciate a harder, more metallic take
on their favourite sub-genre would surely enjoy The Martian Chronicles.
Greg Northrup
SOLARIS - Archive 1.
Vissza a gyökerekhez…
(Back to the roots…)
PROGVISIONS - 2000
The Periferic label has had the great idea of releasing a series of 3 CDs
of unpublished material and non-released versions from the archives of SOLARIS.
In this review we present you the first of the series that contains pieces
from the period February – September 1980.
The trajectory of this great Hungarian group began in 1980 when several friends
from the university decided to form a rock band with creative and experimental
intentions. The passing of time would give a series of big albums such as
"Martian Chronicles" (a classic), the double 1990 or the most recent "Nostradamus"
(considered by many as their best work), all shining for their quality and
good instrumental displays.
To define the sound of SOLARIS is difficult as despite being disciples of
several classic bands of the genre, they present an undeniable own personality.
The instrumental base of their music are flute, electric guitar and synthesizers
that run away from the classic analogue sound of the progressive, moving
into an undeniably strong technological sound.
As for influences, we could mention the classic sound of bands like CAMEL
or PINK FLOYD, JETHRO TULL, YES, Hungarian folk and medieval music. The musicians
that played in these recordings are the deceased István Cziglán (guitars),
Róbert Erdész (organ), Attila Kollár (flute), Attila Seres (bass), Vilmos
Tóth (drums) and István Tereh (manager). The instrumental level is, as usual,
excellent and the bunch of songs included in the CD is very interesting.
The work, of roughly 48 minutes, contains five pieces of a diverse length:
"Revival" (11:54), "Counterpoint – original version" (4:33), "Solaris suite
(Ancient Viking-Solaris-Waves of the dune)" (18:53), "Distant fire" (4:21)
and "Undefeatable – 1980" (9:06).
Listening to the CD one realizes that certainly they all correspond to the
same artistic period of the band, as the general sound, structure of the
compositions and developments are extremely similar in all the pieces.
In general we should highlight a much rawer and rougher sound than that of
the albums the band would publish later on, much more primitive and next
to the seventies prog sound, mainly to Jethro Tull.
All the pieces come from recordings in concert that were arranged to be released
in the CD format, and the general sound quality is very good.
In spite of the similarity of the topics, the most interesting are the first
and suite of 18 minutes, with really incredible moments and a completely
happy audience. It is particularly interesting to notice that the musical
distance of this CD with the "Martian Chronicles" is very remarkable. The
weight of the music lies here in the flute and the guitar, while keyboards
are relegated at a second line and they are not so spacey, having excellent
interventions of the organ. The music is less lineal and has countless rhytm
changes, so musically speaking, this work is closer to "Nostradamus" and
Attila Kollár’s "Musical Witchcraft" than to the rest of the work of SOLARIS.
A very praiseworthy initiative of the Hungarian label, that I recommend mainly
to the fans of SOLARIS for whom this work is a must. It contains good music,
it transmits energy and positivism, and it provides a lot of information
on the origins of the band thanks to the inclusion of a very well documented
booklet. The best news is that there are still two official bootlegs to publish.
Jaume Pujol
Beszélgetés Erdész Róberttel
Rockinform – 1999. Február
Solaris – ez a címe Stanislaw Lem halhatatlan regényének. És ezt a nevet adta zenekarának 1980-ban néhány fiatal zenész, akiket nagyon megragadott a progresszív rock és a sci-fi. Érzékeny és intelligens zenét játszottak, amelynek pl. a fuvola adott egyéni színt. 1984-ben jelent meg Marsbéli krónikák c. albumuk (LP). Ezt CD-n a japán King Record adta ki először, majd 1995-ben a Hungaroton Gong is megjelentette bonus számokkal. A második lemezt már nem élte meg a zenekar, 1986-ban feloszlott. Ezután a Solaris zenészeinek többsége Vincze Lillával a Napoleon Boulevard-ban játszott. 1990-ben posztumusz dupla album jelent meg a Solaris megalakulásának 10 éves évfordulójára. Ez a "fekete album" LP-n és CD-n is kapható volt, ám a CD-ről lemaradt az LP egy teljes oldala. A "fekete album" egészében és bonus számokkal kiegészítve 1995-ben látott napvilágot dupla CD formájában. (Világos? – a szerk.) Ezen "elmesélték" egy álmukat: 2026-ban ünnepi koncertet adnak Los Angelesben. Az álom valóra vált 1995 novemberében. Feltámadt halottaiból a zenekar, hogy külföldi rajongóik előtt játsszanak Los Angelesben. A Solaris új albuma kapcsán készült riportunk Erdész Róberttel, az együttes billentyűs játékosával.
Rockinform: Elkészítettetek egy új anyagot, ami január 1-jén jelenik meg.
Mi motiválta az új lemez elkészítését?
Erdész Róbert: Mi mindig szerettünk volna új lemezt csinálni, csak nem volt
rá igazán fogadókészség. Annak idején ’86-ban a zenekar feloszlásának oka
is az volt, hogy a második lemezt a Hungaroton nem akarta megjelentetni.
Addig csak egy lemezünk volt, a Marsbéli krónikák. Amikor elbúcsúztattuk
a zenekart, mindannyian úgy gondoltuk, hogy ez egy szép emlék, de ezzel vége
is van. ’95-ben sem miattunk indult újra a történet, hanem mert jött egy
amerikai meghívás, amit követett egy dél-amerikai. Ekkor ajánlotta fel egy
japán és egy dél-amerikai cég, hogy közösen megvennék egy új lemez licenc
jogát, és szerveznének egy dél-amerikai és egy japán turnét, amennyiben lenne
egy új Solaris lemez. Úgy éreztük, hogy itt van, amire vártunk, és állati
nagy örömmel nekiláttunk a dolognak.
Az új lemez tehát kifejezetten a külföld miatt készült.
Mi nagyon szeretnénk itthon is játszani, de a lehetőségek nincsenek meg.
De ez az album itthon is kapható lesz, ugye?
Igen, ez az anyag itthon is meg fog jelenni, ami Böszörményi Gergőnek, a
Periferic Recordsnak az érdeme, aki felkarolta ezt a vállalkozást és elérte,
hogy idehaza is megjelenhessen.
Említetted, hogy a lemezt japán és dél-amerikai turné követi.
A japán és dél-amerikai koncerteknek már a helyszínei is megvannak. Úgy néz
ki, hogy ehhez társulnának észak-amerikai és európai állomások is.
Felmerült-e, hogy itthon is játsszatok?
Ez nem rajtunk múlik. Mi teljesen nyitottak vagyunk; nagyon szívesen játszanánk
itthon, de a feltételeket mi nem tudjuk megteremteni. A kintieket sem mi
teremtettük, legfeljebb közvetett úton, a zenén keresztül.
Bennem az merült fel, hogy tavaly Böszörményi szervezett egy progresszív
fesztivált; egy ilyenen ti is szerepelhetnétek.
Igazán mi önálló dolgot csinálnánk szívesen. Az új anyag koncepciózus anyag.
A címe: Próféciák Könyve. A nostradamusi jóslatokra épülő eléggé egynemű
anyag, amiből kiragadott részleteket nem lenne értelme játszani. Ebből mi
el tudnánk képzelni egy előadást, nem is akármilyen körítéssel, de ez egy
fesztivál keretében nem menne.
15 éve jelent meg a Marsbéli krónikák, az utolsó stúdiólemezetek. Mennyiben
más ma a Solaris, mint 15 évvel ezelőtt?
Hajmennyiségben kevesebbek vagyunk, de ezt pótoltuk élő súlyban. A lemeznél
arra törekedtünk, hogy maradjon solarisos. Nem akartunk beleépíteni modern
dolgokat. Viszont hangszerelésben több dolgot tudunk nyújtani. Nagyon sok
közreműködő van, pl. operaénekesek. Olyan dogok, amik kezdő zenekarként
nem álltak rendelkezésünkre. Nagyon hasonló hangzású, mint a Marsbéli krónikák
volt, de reményeink szerint szebben, letisztultabban és hatásosabban szól.
Éltetek-e a felvételek során a ’90-es évek technikai lehetőségeivel? Samplerekre,
groovokra és hasonlókra gondolok.
Mi mindig szerettük az elektronikát használni, és ezt most sem utasítottuk
el; szintetizátorok most is működnek. A modern stúdiótechnikát felhasználtuk,
de groovok és sequencerek nincsenek. A hangszerek mind élők; a hagyományos
felállás: szólógitár, basszusgitár, dob, billentyűk, fuvola a kiindulópont.
Amit felhasználtunk, etnikus minták, amikkel körbe lehetett barangolni
a világot. Az egész lemeznek ez a koncepciója, hiszen Nostradamus is ezt
tette:
jóslatai során nem csak időben, hanem térben is csapongott. Ezért igyekeztünk
azokat a hangszereket megszólaltatni, amik az adott helyhez és korhoz a
legjobban illettek. Ehhez használtuk a samplereket.
Ezt azt jelenti,hogy az új anyagon világzenei hatások is vannak.
Ma hívják ezt így. Mi és más zenekarok ezeket az elemeket régebben is használtuk,
csak ma ebből egy stílusirányzat lett. Ha akarod ezt az anyagot egy kicsit
ezzel is lehet bélyegezni.
A te stúdiódban készültek a felvételek?
Részben igen. A dobokat Németh Gabi stúdiójában vettük föl, a gitárokat
Bogdán Csabi a saját stúdiójában játszotta föl, a többi készült nálam a
Solaris
Stúdióban.
Vannak-e kiadatlan felvételeitek?
Annak idején, amikor a Marsbéli krónikák megjelent, maradt egy csomó kiadatlan
rádiófelvételünk, meg egy sereg félkész dolog, amit a következő lemezre
csináltunk. Amikor ’90-ben a zenekar megalakulásának 10 éves évfordulója
volt, megjelent
a fekete dupla album, ami ezeket gyűjtötte össze. Ami arról lemaradt, az
a két évvel ezelőtti dupla CD-n, az 1990 – címűn már rajta van.
Jelenleg hányan vagytok a Solarisban?
Most hatan vagyunk: gitárosból csak egy van, de basszusgitárosból kettő.
Koncerten is két basszusgitáros szerepel?
Igen. Ez teljesen egyértelmű.
Mennyire lepődtetek meg, amikor az első külföldi meghívást megkaptátok,
illetve amikor a fellépés alkalmával kaptatok meghívást?
Az első hívást én nem vettem komolyan; utána nem is csináltam semmit,
mert azt hittem, hogy valami vicc. Greg Walker hívott Los Angelesből.
Ő mondta,
tudja, hogy nem létezik a zenekar, de szeretné, ha megtárgyalnánk, hogy
egy koncert erejéig létezzen. Én utána említettem Böszörményi Gergőnek
ezt a
dolgot, mire ő azt mondta, mit csodálkozok, hiszen a zenekart ismerik
a világon mindenütt. Megmondom őszintén, ezt nevetséges állításnak tartottam.
Én úgy
gondoltam, hogy annak idején mi nagyon be voltunk zárva Magyarországon.
Ekkor mutatott egy francia katalógust, amelyben egy számomra ismeretlen
holland
zenekarról azt írták, hogy valahol félúton van az Emerson, Lake & Palmer
és a Solaris között. Számomra az Emerson, Lake & Palmer nagyon sokat
jelentett annak idején. Nagyon furcsa volt, hogy két zenekarhoz hasonlítottak
egy harmadikat és a kettőből mi voltunk az egyik. Ekkor kezdtem elbizonytalanodni,
és amikor másfél hét múlva visszahívtak, látszott, hogy tényleg komoly
érdeklődésről van szó. Addigra a zenekarból mindenki azt mondta, hogy
benne van, ha ez
komoly. Amikor megérkeztünk Los Angelesbe, 25 percet késtek a szervezők.
Akkor azt hittem, hogy most megettük ezt a tréfát, senki nem fog értünk
jönni.
Aztán amikor értünk jöttek, elképesztő két hét kezdődött. Hihetetlen tömeg
volt a színház előtt, amikor a koncertre jöttünk. Rögtön kiderült az első
alkalommal, hogy mi ennek a fesztiválnak a fő műsorszáma leszünk, mi voltunk
az utolsó fellépők. A Solaris című számunk egy egészen halk részében,
ami fuvolával indul, közbetapsoltak. A reakcióból lehetett érezni, hogy
felismerték,
amit hallottak, amit én egészen hihetetlennek találtam. Azt hittem magyarok
vannak itt, de egyetlen magyar sem jött hozzánk az előadás után, ellenben
hoztak egy sereg itthonról származó bakelit lemezt dedikálni. És sokuknak
volt meg az a japán CD, amit a King Records megvásárolt a Hungarotontól.
Valószínűleg ez volt az elindítója az egésznek, ez kikerült az Egyesült
Államokba. Brazíliában meghökkentőbb élményünk is volt. A magyar bakelit
lemezről készült
kalóz CD-t hoztak aláírni, amit a boltokban lehetett kapni.
Progresszív vonalon akkor ti világsztárok vagytok.
Ez így túlzás. Egyébként nem csak minket ismernek. Láttam lemezeket és
katalógusokat. Rengeteg Omega lemez van, ismerik az Eastet, a Syriust,
voltak a Panta Rheiről
információk, találtunk katalógusokban utalásokat a V’73-ra. A progresszív
vonalban van egy pár magyar név, akit számon tartanak a világban, csak
ezt itthon nem tudják. Mi sem tudtuk.
Újjáéledhet-e a zenekar, ha sikeres lesz ez a turné? Lesznek-e további
lemezek?
Ez nagyon szépen hangzik, és én a további lemezek készítésében bízom is…,
de ez a műfaj nem tud versenyezni egy ma divatos popműfajjal. Nincs arról
szó, hogy stadionokat töltene meg az erre kíváncsi közönség. Úgy kell
elképzelni ezeket a koncerteket, hogy a Los Angeles-i színházterem 2500
férőhelyes
volt, a riói Metropolitan négyezres. Az mindannyiunknak nagyon jól fog
esni, ha
bizonyos rendszerességgel lemezeket tudunk csinálni. Ha ezen túlmennénk,
az mindannyiunk magánéletében komoly problémákat okozna. Mindenkinek van
valamilyen polgári egzisztenciája. Attila, a fuvolásunk gyakorló orvos.
Bogdán Csabi és én stúdiózunk, reklámokat és reklámzenéket csinálunk.
Ennyit is
nehéz beilleszteni a kialakult életvitelünkbe. Egy fotózást se könnyű
összehozni, pláne a próbákat a lemez előtt… De ezt mindenki szívesen megcsinálja.
Nem
hiszem, hogy tényleges zenekari lét indulhatna újra.
A külföldi meghívások hogyan működnek? Kifizetik a repülőutat, szállodát
és ilyesmiket?
Nagyon egyszerűen működnek. Itt gázsiról nincs szó, mert négyezres közönség
nem tud eltartani egy 15 fős stábot. A mi kérésünk annyi volt, hogy mindannyian
utazzunk… mindenki, aki valaha a zenekarban játszott. Ezen kívül jöjjön
velünk az a hangmérnök, aki annak idején kezelte a koncertjeinket és az
akkori menedzserünk,
és Böszörményi Gergő. Természetesen mindenki hozza a feleségét vagy a
barátnőjét. Igazából ez egy nagyon-nagyon jó hangulatú kirándulás és nem
egy anyagi
vállalkozás. A meghívók annyit állnak, hogy nekünk kéthetes tartózkodást
fizetnek ellátással,
utazással, mindennel együtt… és mi marha jól érezzük magunkat. Erről van
szó. A turnén feltehetően ez módosulni fog, mert több helyszín lesz.
Arra nem is látsz esélyt, hogy Magyarországon bármilyen szinten működjön
a zenekar?
Őszintén szólva? Nem.
Hány perces az új lemezanyag?
Ezt pontosan nem tudom megmondani, mert az editálás még hátra van. Úgy
egy óra körüli.
LP-n is megjelenik vagy csak CD-n?
CD-n és kazettán. A kérdés érdekes, mert mostanában nagyon sokszor fölmerült
az, hogy nagyon szívesen rendelnének bakelit korongot. De a tervek szerint
ez nem lesz.
Paya & N. Pap Gábor
* * * * *
/ Az interjú után kaptuk a szomorú hírt, hogy 1998. december 27-én elhunyt
Cziglán István, a Solaris szólógitárosa. Cziglán "Czigi" István, gitáros,
zeneszerző 1959. július 16-án született. Zenei kötődése mellett vonzódott
az irodalomhoz is, olvasottsága következtében hallatlan könnyedséggel írt
önálló műként is érvényesülő verseket is. Kitűnően beszélt angolul, közgazdasági
tanulmányokat folytatott. Nevét a Solaris együttessel ismerte meg a szakma.
A Napoleon Boulevard felbomlása után szakított a színpaddal, bár még tett
egy kísérletet, hogy Vincze Lillával duóban jelen maradjon a poppiacon. Ezt
követően egy reklámcégnél helyezkedett el.
Közismerten ironikus, szarkasztikus humora, remek ötletei a legnehezebb feladatok
megoldásán is átsegítették. "Mindenki karácsonyfája" címmel az Ünnepekre
megjelent CD-je magyar költők karácsonyi versei alá írt zenéit tartalmazza.
Közvetlen környezete tudta, hogy súlyos beteg, de bízott abban, hogy gyógyultan
jön ki a kórházból, hiszen kedélye, munkakedve a régi volt. 27-én hajnalban
azonban végzett vele a gyomorvérzés… /
* * * * *
SOLARIS - Live in Los Angeles
Solaris Music Productions / Stereo
Rockinform - 1996. november
Nem vagyok jós (nem kevésbé Jóska), de a szeptemberi számban a SOLARISról
írott jövendölésem, amely a történetük folytatását célozta, nagyon bejött.
A bizonyíték kézzel fogható: az amerikai koncertjükön készült dupla CD.
Akárhonnan nézzük: fantasztikus zenekar az övék. Névválasztás, mázli és
játéktudás tekintetében egyaránt. Aki egy kicsit is jártas a sci-fi irodalomban,
nem vitatja az első kitételt. A második nem ennyire egyértelmű. Kicsiny
országunk nemcsak a sikerdíjak pazarlásában sikeres, hanem a tehetségekében
is. Ezt jól példázza éppen a SOLARIS honi pályafutása. Hogy mi benne a mázli?
Az, hogy évekkel a feloszlásuk után is felléphetnek külföldön. Ennek a lemeznek
az élő bemutatója például itt volt nem messze, Rio de Janeiro-ban, szeptember
hónapban. És most jön a hármas számú fantasztikum, ami megint csak kézenfekvő.
Ha nem tudnának ennyire, nem kellenének a kutyának sem.
Így viszont felvehettek Amerikában egy "kutyajó" lemezt. A "nemlétező zenekar",
talán épp az évek során felgyülemlett "hangszeréhség" következtében beleadott
apait-anyait. A hihetetlenül jó közönség pedig további inspirációra késztette
őket. A technika is jelesre vizsgázott. Úgy szól a lemez, mintha nem is koncerten
készültek volna a felvételek.
(A kétkedőknek ott a bizonyíték: a konferálás és a közönségzaj.)
A megérdemelt fesztiválsikeren felbuzdulva összehoztak ráadásnak – csak nekünk
– egy vadiúj számot a stúdióban. Végeredményben pedig letették az asztalunkra
az egyik legjobb magyar rock-dzsessz lemezt.
Van egy régi számuk ezen a korongon (a stúdióverziója a Marsbéli krónikákon
jelent meg), amit szerintem saját magukról írtak (Lem regénye ne tévesszen
meg senkit), csak eltitkolták. Az a címe: Legyőzhetetlen. Lehet, hogy ők
azok, akik a jövőbe látnak?
Olaszsanyi
SOLARIS - Próféciák
könyve
Periferic Records / Stereo Kft.
ROCKINFORM - 1999. május
A Solaris együttes a hazai progresszív rock – bízvást elmondhatjuk – nemzetközileg
ismert képviselője. Új albumuk Nostradamus jóslataival foglalkozik. Nem kell
senkinek sem hinnie Nostradamus jóslataiban, vagy akár komolyan vennie ezeket
a próféciákat ahhoz, hogy élvezze a Solaris zenéjét. Ezt erősíti meg a szép
kivitelű CD-füzetben olvasható bevezető.
A "Próféciák könyve" tehát egy koncepció szülötte; mindegyik szám Nostradamus
valamely négysoros versét dolgozza fel. Így nagy utazást teszünk térben és
időben a zene sgítségével. Az album keletkezéséről, a Solaris történetéről
és Cziglán István tragikus távozásáról részletesen beszámoltunk lapunk 68.
számában.
A Solaris zenéje a progresszív rock könnyen befogadható fajtájához tartozik.
Még sláger is lehet mondjuk a "Wargames" c. számból. A könnyed befogadás
azonban nem jelent felszínességet. Mint minden jó zene, így a Solarisé is
több rétegből áll. Ezért nem egyszeri fogyasztásra készült. Sokszor, nagyon
sokszor meg lehet hallgatni, és mindannyiszor valami újat fedezhetünk fel.
A Solaris zenéje ezért is jó, mert az együttesnek van stílusa. A dallamalkotás,
a hangszerelés, a szerkesztés mind-mind csak rájuk jellemző. Sőt a hangszeres
játék is azonnal felismerhető, különösen Erdész Róbert szintetizátor-játéka
és Kollár Attila fuvolázása. Persze a többi zenészről is elmondhatjuk ezt.
A felvételeken közreműködött Varga János és Vámos Zsolt gitáron, Muck Ferenc
szaxofonon, és négy énekes: Ullmann Zsuzsa, Demeter György, id.Gerdesits
Ferenc és Bátor Tamás. Elsősorban a vokális részek használata és megformálása
jelenti eme albumon a zenei újdonságot. A választott témához illően az énekelt
szöveg latin. Két kritikai megjegyzésem van ezzel kapcsolatban. Az első:
néhány helyen a kórus hangzása nagyon emlékeztet a pravoszláv egyházi zenére,
ami a latin szöveggel és a témával nincs összhangban. Mondhatnám stílusidegen
elem. A második: a távolkeleti "harci ének" felhasználása szintén idegenül
hat. Mindkét megjegyzés valójában szubjektív, és erősen közelít ahhoz, amit
szőrszálhasogatásnak neveznek.
Összegzésül elmondhatjuk, hogy nagyszerű albummal ajándékozott meg minket
– és remélhetőleg a világ más tájain élő zenerajongókat – a Solaris. Reméljük,
hogy a következő albumra nem kell sokat várnunk.
N. Pap Gábor
Vissza
a lap tetejére >>
SOLARIS - Nostradamus
(Periferic Records)
HARMONIE Magazine no.37 - 1999
Au milleu des années 80, SOLARIS était une figure mythique du Progressif
international. Pensez-donc , un groupe de progressif hongrois: c’était inespéré
en ces temps difficiles ou la conjoncture pouvait laisser croire que le Progressif
ne pouvait etre qu’une chimere des années 70 et que les années 80 allaient
en etre la chronique d’une mort annoncée. D’autant que leur formidable "Marsbéli
Krónikák" entretenait brillamment la flamme en 1984.
Et puis le progressif a vu sa flamme reprendre vie petit a petit tandis que
SOLARIS a continué a conserver dans l’esprit des amateurs du genre cette auréole
mythique, tout en restant dans l’actualité du Prog avec une récurrance tous
les quatre au cinq ans. Peu aprés la chute du mur de Berlin, c’est l’album "1990".
Puis, en 1995, l’aura du groupe est telle qu’il est invité au Progfest de Los
Angeles, évenement commémoré par un double CD live. Et revoici donc SOLARIS
en 1999 avec un concept album sur Nostradamus, fin de millenaire oblige.
Malgré une carriere saltatoire et une oeuvre en pointillé, le groupe est resté
étonnamment stable. On retrouve a une ou deux exceptions pres les memes musiciens:
Attila Kollár (flute), Róbert Erdész (claviers), Tamás Pócs (basse), Gábor Kisszabó
(basse), László Gömör (batterie).
Seul István Cziglán (guitare) a disparu au bénéfice de Csaba Bogdán déjá crédité
sur 1990 et présent a Los Angeles en meme temps que Cziglán.
Par contre, d’un point de vue musical, SOLARIS a insensiblement fait évoluer
la tonalité d’ensemble de sa musique. Si auparavant SOLARIS semblait vouloir
traduire une forme d’optimisme musical avec une ouverture sur l’avenir (Marsbéli
Krónikák, Los Angeles 2026), assez paradoxalement la musique construite sur
l’idée des prophéties de Nostradamus semble traduire une sorte d’angoisse millénariste.
Les claviers "Space Rock" de Martian Chronicles, les passages oniriques, les
rythmes guillerets inspirés de danses slaves semblent avoir été rangés au placard.
En revanche, les choeurs grandiloquents mais angoissants, des rythmes lourds
et pesants complétés par des accords de claviers suggestifs d’une tension, la
récurrence d’un motif mélodique incantatoire font de "Próféciák Könyve", la
longue suite de vingt minutes, un moment de malaise: neurasthéniques s’abstenir.
Le reste est du meme acabit. "A Párviadal", malgré une rythmique plus légere
et une flute virevoltante, se termine par des choeurs dignes de Magma: stressant.
"Az Oroszlán Birodalma", c’est un peu les Kinks de "You Really Got Me" a la
sauce progressive: jolis unissons de guitare électrique / flute traversiere
entrecoupés de riffs carnassiers de guitare. En fait, quel que soit le morceau,
on y trouve toujours des éléments musicaux suggestifs d’angoisse: écoutez dont
"Wargames", sorte de gothic progressif non métallique.
Du coup, SOLARIS pourrait presque faire figure d’anti After Crying. Mais il
n’est pas question ici de vouloir opposer les deux formations. Tout cela, c’est
du talent et du
savoir-faire, avec une production parfaite en la circonstance: une oeuvre ténébreuse
et sombre qui s’éloigne de l’image habituelle de SOLARIS.
Déconseillé les jours de grisaille et de spleen.
Philippe GNANA
Eredeti
cikk (JPG) >>
Vissza
a lap tetejére >>