Attila kisgyerekkori fotója

Gyermekkori fotóm tanúsága szerint már kicsi gyermekkorom óta igencsak vonzódtam a zene, a mozgás, a ritmus iránt.
Biatorbágyon nőttem fel szüleimmel és négy évvel idősebb bátyámmal együtt.
A biai II. sz. Általános Iskolában egy nagyon kedves, zeneszerető házaspár egyengette az útamat a zenei pálya elején: Bánáti Géza furulyázni tanított 3. osztálytól kezdődően, a párja, Bánáti tanár néni pedig az énekkarban, rajkórusban tanított énekelni.  Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek, azt hiszem, a zeneszeretetet igazán ekkor mozdult meg bennem.

A tanárnő igencsak szerette volna, ha zenei pályán folytatom a tanulmányaimat, de aztán ez nem így alakult. Illetve később mégis, mivel a könnyűzene talán nehezebbik, de szerintem tartalmasabb területe felé vettem az irányt.

A Kaffka Margit Gimnáziumban, fizika tagozaton végeztem, ezalatt nagyon sok zenei élményem is volt: a furulya után a gimnáziumi évek alatt tanultam meg fuvolázni, és egyre inkább megismerni az ehhez kapcsolódó, hatalmas, klasszikus zeneirodalmat.

Ebben az időben a következő progresszívnek mondható zenekarok tartoztak – és tartoznak mai napig is –  leginkább a kedvenceim közé: Kansas, Jethro Tull, Dire Straits, Saga, Pink Floyd, Dixie Dregs, Camel (a teljesség igénye nélkül), na és persze… J.S. Bach (ehhez zerintem nem kell különösebb kommentár).

A kamaramuzsikálást is ekkor kezdtük Naszádi Gábor, gitáros barátommal. A gimnáziumi évek alatt rengeteget zenéltünk, első igazán „komolyabb” közös kompozíciónk a Poszeidon c. dal 1977-ben született, ha jól emlékszem….

Harmadikos gimisek voltunk, amikor verbuválódott egy Monokli nevű zenekar (itt még csak furulyáztam), ebben már Naszádi Gabi mellett Seres Attilával (basszusgitáros, későbbi alapítótag a Solarisban) és Gömör Lacival (dobos a Solarisban, majd alapítótag a Napoleon Boulevardban) is együtt muzsikáltunk. Volt egy emlékezetes, félbeszakadt koncertünk is a Kaffkában…

A gimnázium után egy évet műtősfiúként dolgoztam, majd 1979-ben felvételt nyertem a SOTE Általános Orvostudományi Karára. A műtősködésem idején jött létre 1978-ban a Mink nevű zenekar, itt Seres Attila és Cziglán István (alapítótag gitáros a Solarisban, majd a Napoleon Boulevardban) mellett már fuvoláztam.

Aztán jött 1980 tavasza, amikor a Pesti Műsor tehetségkutató versenyére összeállt a Solaris, és elindult egy borzasztó sok próbával és koncertekkel teli, izgalmas zenei próbálkozás, sok-sok emlékezetes sikerrel, meg persze nem ritkán kudarccal is.

A magánéletemben is ekkor történt jelentős változás, mert 1983-ban megnősültem és szintén orvosegyetemista feleségemmel, Andreával 1984-ben már együtt örülhettünk Szilvia lányunk születésének, akit aztán még három gyermekünk követett (Krisztina 1986-ban, Andris 1988-ban és Sára 2000-ben).

A leginkább jelentős zenei kudarcélményünk a tervezett, második Solaris nagylemez kapcsán ért minket: a demóként a lemezgyárnak leadott nagylemez-tervünk kazettáját talán már meg sem hallgatták, végül úgy döntöttek, hogy a Marsbéli krónikák c. nagylemezünk 1984-es megjelenése és sikere után nem látnak bennünk több fantáziát, így tehát a következő nagylemeznek lényegében fuccs.

Úgy éreztem ekkor, hogy mesterségesen, sőt ostoba módon meggátolják egy olyan zenének és persze a Solarisnak a további, normális fejlődését, amelynek még bőven lennének kibontakozási lehetőségei itthon és talán külföldön is.

No persze azt mondják, hogy teher alatt nő a pálma…

Vincze Lilla már korábban megkeresett bennünket egy korábbi, a Kertészeti Egyetemen adott koncertünk után, hogy neki nagyon tetszik az, amit csinálunk, és nem hallgatnánk-e meg…..  persze, kikosaraztuk, mondván, hogy igazán nem gondolkodunk énekesben a zenénkkel kapcsolatban.

Aztán 1985-ben, még a Solaris időszakban, mégiscsak Lillával kezdtünk kísérletezni. Sorra születtek olyan érdekes hangulatú dalok – eleinte még halandzsa angol szövegekkel –, amiben már éreztünk valami újdonságot, eredetiséget. Ekkor persze még messze nem volt eldöntött kérdés, hogy milyen úton haladunk majd tovább…

1986. április 7-én aztán a Petőfi Csarnokban a Solaris búcsúkoncerttel, nagyon nehéz szívvel ugyan, de egy időre lezártuk a Solaris fejezetet.

1986. júliusában, az Interpop fesztiválon elért fődíj nagy-nagy sikere után aztán „beindult a gépezet”, és az év második felében már elkészült az első N.B. nagylemez is.

Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy erre az első lemezre legalább 25 dalból válogattunk, tehát igencsak volt miből szemezgetni.  Hál’ Istennek a későbbi N.B. lemezek előkészületeinél is végig törekedtünk arra, hogy erősen megrostáljuk a zenei ötleteinket, mert meg akartunk felelni az elsősorban magunkkal szembeni magas zenei elvárásoknak.

Visszagondolva, a lemezfelvételek során igazán jó hangulatban dolgozhattunk, ebben Kálmán Sándornak, Karácsony Jánosnak, Ottó Tivadarnak, Rozgonyi Péternek és Toókos Zoltánnak nagyon fontos szerep jutott, köszönjük nekik most is az odaadó munkájukat.

További három nagyon sikeres év után a Napoleon Boulevard eredeti felállásában már nem folytathattuk tovább a közös munkát. Lilla és Czigi duóban zenéltek tovább, Erdész Robi pedig kiszállt a zenekarból.

A Solaris története néhány éves “csipkerózsika álom” után a Prog Fest ’95-re történt meghívással folytatódott, ez a koncert adta aztán az igazi lendületet a további évekre a Live in Los Angeles dupla CD megjelenésével.

1997-ben fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy a korábbi évek során összegyűlt dalaimat, amelyek nem kerültek lemezre, egy önálló saját CD-n jelentessem meg. Böszörményi Gergő és Erdész Robi nyújtott ehhez nagy segítséget és végül 1998. végén jelenhetett meg a Musical Witchcraft című album, melyen Solaris-os zenésztársaimmal, valamint Naszádi Gábor és Vámos Zsolt gitáros barátaimmal játszottunk együtt. 2002-ben az “Utópia”, 2006-ban pedig a “Zsoltárok és Filmzene” c. lemezek láttak napvilágot Musical Witchcraft produkcióként. A 2007. év végétől Invocatio Musicalis néven vittük tovább zenészbarátaimmal (Naszádi Gábor, Király Lóránt, Kornis Ferenc, Őry Tamás) a Musical Witchcraft zenei örökségét, mellyel manapság is aktívan zenélünk.

A Solaris-szal az 1999-es Nostradamus – Próféciák könyve volt az utolsó stúdiólemezünk, de nagy örömömre, hosszas előkészületek után végre 2014. októberében megjelenhetett a Marsbéli Krónikák II. lemez is a MŰPA-ban tartott monstre koncertünk napján. Ennek a CD-nek az élő koncertbemutatójára is készülünk a zenekarral a következő hónapokban. A bemutató időpontja 2015. November 15., 20 óra, helyszíne pedig a MOM Kulturális Központ lesz.

Köszönöm szüleimnek, családomnak, orvos és asszisztens munkatársaimnak, a zenekar tagjainak és zenészbarátaimnak, hogy elviseltek és szeretettel segítettek a nehéz időszakokban is.

No persze hit nélkül mindez nem sikerült volna … Soli Deo Gloria …

A Solaris és a Napoleon Boulevard sikereinek idején sokszor nem volt könnyű összeegyeztetni a zenei, hivatásbeli (orvosi) és magánéleti dolgokat, de a zenélés nélkül egyszerűen nem tudnám elképzelni az életemet!

* * * * *

Saját zenekara: INVOCATIO MUSICALIS (ex Musical Witchcraft)

Szólólemezei:

– M.W. I. – Musical Witchcraft (1998)

– M.W. II. – Utópia (2002)

– M.W. III. – Zsoltárok és Filmzene (2006)

– Invocatio Musicalis koncertalbum (megjelenés: 2015. május)

– ProgRock ’55 – születésnapi meglepetésalbum (2015. szeptember)